Szomorkásan..

Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.

/Tihanyi Márk/

A lelkem darabkái

Szétosztja, elkeveri,
megosztja, eltünteti,
megadja, visszateszi,
földúlja, megeteti,
harcolja, megbékíti…

Szétosztja lapjaimat az élet,
Megosztja szerveimet az Éden-
kertbe menet az Isten
várva várja, hogy megadja
neki az élet a vétkeit szerin-
tem nem várja, hogy az asszonya,
minden este felkúrja, földúlja
az életét, az életet,
mindegy ki mit vétkezett.

Álmodja, szélesíti
széthúzza, felismeri,
alkotja, romba dönti,
szétszórja, megveti,
altatja, felébreszti.

Életem a mester megálmodja,
Szélesíti a látóköröm széthúzza,
felismeri fájdalmam ez alkotja,
a romba döntött döghússzagú álmokat
az Isten csak kiválogatja,
De mindenem az Istenem,
szétszórja űrben a hamvaimnak
őszinte keresztjét!

Földúlja, felismeri,
Álmodja, romba dönti,
megvárja, összeteszi,
csodálja, partra veti,
kivívja, megöleti.

Isten még vár rája,
Várhat még rája,
mert még várat magára
a test csodamuzsikája,
és ha indul a mandula,
kivívja ura a felkapaszkodottakra,
a kiszabott vádakat.

...

2011. február 18-án reggel 9:10-kor elhunyt SoproniGLászló (Geisz László). 314 írott művet hagyott ránk. Egy modern költőóriást temetünk. Gondoljatok rá szeretettel.
"Ismeretlen híres ember."
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=Your_Account&op=userinfo&username=SoproniGLaszlo&check=a36ce8fe471ce4175a69835f2f457480

ágnes - férfiszóval (józsef attila verse alapján)

Borzongjatok!

Ez is én vagyok.. (:

Egy régi profilom... de jó is visszanézni :D

Utólag is..

Boldog V betűs napot. Nem szeretem ezt az ünnepet, de élvezzétek egymást, amíg lehet :) Muzsika szól csak, meg talán "a jazz, ha szól.." (Vörös Péter művészúr)

Lengyel magyar két jó barát

Azt hiszem, amikor tavaly olyan tavasz környékén megvettem kemény ötszáz forintért ezt a mini verses könyvet, nem hittem volna, hogy ennyit fog jelenteni, amikor a napokban újra megtalálom. "Hű maradok hozzád" a címe. Lengyel szerelmes versek csokra. Újra és újra végig olvasom őket. Gyönyörűek. Egy kis ízelítő:

Adam Mickiewicz - Álom

Ha el kell hagynod, siess, most eredj,
míg szívedben él a szenvedély:
ne okozz sajgó bánatot, sebet,
és búcsúról, válásról ne beszélj.

Ha az utolsó szürke hajnalon,
ellebben majd végképp a szerelem,
s unottra hűl a csók az ajkadon,
egy végső csókkal mérget adj nekem.

Boldog szemem mindvégig nyitva lesz,
s ha a halál megáll fejem felett
és komoran jeges karjába vesz,
én látom még az arcod s két szemed.

ha majd a sírból visszatérek én,
mint kóborló, időtlen látomás,
az életet te csókold belém,
mert te vagy nekem a feltámadás.

S ha ajkad újra ajkamra talál,
és én öledbe hajtom fejemet,
azt hiszem majd, álom volt a halál,
s nincs más valóság, csak a te szemed.
(Rácz Olivér fordítása)

Ewa Lipska - Címtelen

Ne várj rám. Csukd be sorramind a fákat.
Megmagyarázod nekik. Az a dolguk.
A leveleknek ne szólj. Ne mondj semmit.
Forduljanak az ötödik égtájnak.
Az ajtókat is csukd be. Elég ennyi.
De ne zárd őket. Hagyd békén a kulcsot.
A szélnek mond meg. Boszúsan von vállat
s fújni kezd éjjel. Alibit eszelt ki.
S az ablakoknak is szólj, kik a házat
őrzik örökké éber szemeikkel.
Ez minden. Ne szólj róla senki másnak.
A fellegeket konokul taszítsd el.
Ne várj rám és a szavakat ne nyisd fel.
Túl meredek az éj. Vigyázz a parton.
Túl meredek az éj és ma ne várj rám.
Ma nem jöhetek el. Ma meg kell halnom.
(Kerényi Grácia fordítása)

Mire nem talál az ember fillérekért...