Nagy tervek között apró pont

Én volnék az apró pont. Ezer ötlet ugrál az agyamban, és csak kapkodom a fejem. Sok idő, sok pénz, sok fáradtság. :) De megéri.

Szerezz sok látogatót, Facebook like-olót, Twitter követőt!

Régebbi agymenésem

A GörbeKör nevű művészeti portálon Mice alkotása hozott lázba, és ragadtam tollat, hogy ki tudjam fejezni az érzéseimet a fotóval kapcsolatban. A kép címe: túl, avagy világ(osság) és egyház (se')

Ejj.. Ha találnék egy alagutat,
Adna szívemnek utat.
Vad betontömb-dzsungel helyett,
Szép Flórám nyújtana kezet.

Kérem a következőt!

Ted elment. Elajándékoztam. Ted... a kismacskám. Jobb így neki.
Más: Vannak emberek, akikről régóta nem hallottam. Ők mondjuk adhatnának életjelet magukról, nem bánnám..
Még valami: Újabb verset írtam. Noha nem figyeltem rá, hogy szép legyen, mégis megosztom itt, most, mindjárt mondom miért...

... azért, mert kaptam jó hideget a pofimba egy bizonyos portálon. Azt mondták epigonkodok... és kivágták a sunyiba az alkotásaimat. Én ezt értem, csak nem tudom feldolgozni.

Gyermek ésszel

(Kritikusomnak)

Fiatalság árad ki belőlem
Tolul ki számon, szememen.
gyerekszív dobog itt bennem,
Örök élet záloga kezemben.

Anyám karja ringat engem,
De gőgicsélve mégiscsak szavalok,
S bölcsőm oldalára verset kaparok.
A világra ezért jöttem.

Tanulni nem csak "nagyoktól",
De mindtől, ki nagyobb nálam.
S ha gyerekcipőm majd eldobom,
Büszke lesz rám mind, ki oktatott.

Mert felérek majd nyomukba!
Igen, felnövök hozzájuk!
Leírom a királyt, koldust,
S nem csak így, epigonkodva.





epigon
nagy alkotó egyéniség v. jelentős irányzat eredetiséggel nem rendelkező utánzója, aki gyakran csak a külsődleges jellegzetességeket másolja
az elődök nagyságáig felemelkedni képtelen, csak a hagyományokat folytató tehetségtelen utód

Új vers..

Új vers.... tőlem... pfúhh... majd fél éve nem írtam semmit, sőt.
Ééés az utóbbi pár napban megszületett az új versem, olvassátok, érezzétek, vagy ahogy gondoljátok. Kicsit letört a Dokkon kapott kritika róla... nem vagyok túl modern, és megkaptam, hogy epigonkodó vagyok. Nem követem a divatot, és nem írok összefüggéstelen hadarásnak tetsző, rohanó csodamuzsikát. Szeretem a szép szavakat, és a toposzokat. Sajnálom...

Örökzöld

Törli homlokát az öreg.
Ma is majd' ezer fát ültetett.
S vágott ki tövestül ugyanennyit.

Ó jajj nekem, csak ne látnám!
Öreg, ne az én hajtásim vágd!
Családom lakik bennem; szerelmim.

Hiába sikoltom neved...
Véreskezű kertész az élet.
Gyantámmal keni be szemfödeled.

Lélekborzongás

Megnéztük nem olyan régen az 1 című filmet, ami Az emberiség egy perce című novella alapján készült (amit a jövőhéten el is olvasok), és megrázó volt.

Maga a film, és a soundtrack is. Egy kis kedvcsináló:


Jól rágjad meg a falatot!
Ne kérj akkor, ha akarod!
Legyen rend, hová hazamész!
Akkor mond "elég", ha elég!
Ha nem figyelnek, ne beszélj!
Örülj annak, ha jön a tél!
Õrizd meg, ami adatott!
Ha van, emeld meg kalapod!

Felébredsz egyszer.
Elalszol sokszor.
Felébredsz sokszor.
Elalszol egyszer.
(DAV)

Szerelmesnek nehéz lenni...

Műfordítás I.

Amsterdamse fragmenten

Tussen de huizen
Grachten en bruggen,
Om af te dwalen morgenmiddag…
Liegen de meeuwen

Een visverkoper
Mijmert hij over zijn leven

(ez az első holland nyelven írt versem)

A házak között
Csatornák és hidak,
Kóborolni holnap délután…
Szállnak a sirályok

Egy halárus
Elmereng az életén.

copyright © Pekka

Tehát ez Pekka hollandul írt verse, amit közzé tett GörbeKörön, a linkje hozzá van adva a blogbejegyzéshez, és utólagosan elnézést, hogy elloptam, de alkotói válságom következménye talán, hogy kedvem támadt megírni a magyar fordítását. Ez volna:

Egy halárus elmereng az életén

Sirályok, és patkányszar
és bűzös, szutykos halak.
Csak sóhajtok már, nem kérek:
Mennyi munka, kín az élet!

Utólagos engedelemmel tettem ezt most meg, de még lehet, hogy jövök ilyesfajta dolgokkal. Egészen jól esett :)