Épphogycsak élni

Kicsit szétdaraboltam magam. WT itt, VK ott, DVG a hátam közepén. Kergetem a farkam, de közben mégis boldog vagyok. Azt csinálom, amit szeretek. Szervezek. A Vöröskereszttel tegnap voltunk műsort adni a fogyatékos otthonban, és öregek otthonába. Az öregek otthonában egyértelmű sikert arattunk. Az öregek nagyon meghatódtak... a fogyatékos otthont is sikerként élem meg. Noha Juliska néni állapota rosszabbodik, és nem ismer meg... az ápoló szerint, már nem is fog. Azért odaadtam neki kicsit megkésve a karácsonyi ajándékát. Egy Grimm kötetet kapott. Remélem lesz, aki majd felolvas neki belőle.
Ma Wing Tsun bemutatón voltam. Szigorúan munka ügyben. A DVG újságírójaként. Vittem magammal egy riportert, és egy fotóst. Meg voltam elégedve a munkájukkal. Mindennel. Ezek az emberek, akik a bemutatót tartották a barátaim. Nagyon rég óra. Holmi féltékeny, fenyegetőző excsitri nem fog tudni elrémíteni. De azért rosszul esik a fenyegetőzés, ezen az amúgy is lehangolt téli napon.
Nah mindegy. Az élet nem áll meg, én pedig holnap ismét nagy dolgokra vagyok hivatott. Egy kis nyugalom a mai estére:

Nosztalgia

Nosztalgia, igen az, mert az írásra lassan már csak mint emlék gondolok vissza.Nincs új, nincs ihlet, nincs múzsa? Pedig pedig... ejnye MT a kezemre fogok nézni :-/ Addig csak olvasni tudom más alkotásait, de ritka már az, ami tetszik is, és nem robbanok fel a hibáktól. Inkább már nem is szólok értük, nem is szólok. Csak tovább lépek. Nem kell a konfliktus. Abból csak a hiszti van.

Kosztolányi Dezső

Egy és más az írásról

részlet

”Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor legjobban esik.Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni.
A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni.Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét.
Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.”

Nagy tervek között apró pont

Én volnék az apró pont. Ezer ötlet ugrál az agyamban, és csak kapkodom a fejem. Sok idő, sok pénz, sok fáradtság. :) De megéri.

Szerezz sok látogatót, Facebook like-olót, Twitter követőt!

Régebbi agymenésem

A GörbeKör nevű művészeti portálon Mice alkotása hozott lázba, és ragadtam tollat, hogy ki tudjam fejezni az érzéseimet a fotóval kapcsolatban. A kép címe: túl, avagy világ(osság) és egyház (se')

Ejj.. Ha találnék egy alagutat,
Adna szívemnek utat.
Vad betontömb-dzsungel helyett,
Szép Flórám nyújtana kezet.

Kérem a következőt!

Ted elment. Elajándékoztam. Ted... a kismacskám. Jobb így neki.
Más: Vannak emberek, akikről régóta nem hallottam. Ők mondjuk adhatnának életjelet magukról, nem bánnám..
Még valami: Újabb verset írtam. Noha nem figyeltem rá, hogy szép legyen, mégis megosztom itt, most, mindjárt mondom miért...

... azért, mert kaptam jó hideget a pofimba egy bizonyos portálon. Azt mondták epigonkodok... és kivágták a sunyiba az alkotásaimat. Én ezt értem, csak nem tudom feldolgozni.

Gyermek ésszel

(Kritikusomnak)

Fiatalság árad ki belőlem
Tolul ki számon, szememen.
gyerekszív dobog itt bennem,
Örök élet záloga kezemben.

Anyám karja ringat engem,
De gőgicsélve mégiscsak szavalok,
S bölcsőm oldalára verset kaparok.
A világra ezért jöttem.

Tanulni nem csak "nagyoktól",
De mindtől, ki nagyobb nálam.
S ha gyerekcipőm majd eldobom,
Büszke lesz rám mind, ki oktatott.

Mert felérek majd nyomukba!
Igen, felnövök hozzájuk!
Leírom a királyt, koldust,
S nem csak így, epigonkodva.





epigon
nagy alkotó egyéniség v. jelentős irányzat eredetiséggel nem rendelkező utánzója, aki gyakran csak a külsődleges jellegzetességeket másolja
az elődök nagyságáig felemelkedni képtelen, csak a hagyományokat folytató tehetségtelen utód

Új vers..

Új vers.... tőlem... pfúhh... majd fél éve nem írtam semmit, sőt.
Ééés az utóbbi pár napban megszületett az új versem, olvassátok, érezzétek, vagy ahogy gondoljátok. Kicsit letört a Dokkon kapott kritika róla... nem vagyok túl modern, és megkaptam, hogy epigonkodó vagyok. Nem követem a divatot, és nem írok összefüggéstelen hadarásnak tetsző, rohanó csodamuzsikát. Szeretem a szép szavakat, és a toposzokat. Sajnálom...

Örökzöld

Törli homlokát az öreg.
Ma is majd' ezer fát ültetett.
S vágott ki tövestül ugyanennyit.

Ó jajj nekem, csak ne látnám!
Öreg, ne az én hajtásim vágd!
Családom lakik bennem; szerelmim.

Hiába sikoltom neved...
Véreskezű kertész az élet.
Gyantámmal keni be szemfödeled.

Lélekborzongás

Megnéztük nem olyan régen az 1 című filmet, ami Az emberiség egy perce című novella alapján készült (amit a jövőhéten el is olvasok), és megrázó volt.

Maga a film, és a soundtrack is. Egy kis kedvcsináló:


Jól rágjad meg a falatot!
Ne kérj akkor, ha akarod!
Legyen rend, hová hazamész!
Akkor mond "elég", ha elég!
Ha nem figyelnek, ne beszélj!
Örülj annak, ha jön a tél!
Õrizd meg, ami adatott!
Ha van, emeld meg kalapod!

Felébredsz egyszer.
Elalszol sokszor.
Felébredsz sokszor.
Elalszol egyszer.
(DAV)