Szinte alig..

Horváth Virág : Szinte alig...
(Kollégiumi ballagásra)

Szinte alig, ha emlékszem rá...
Izzik a galagonya...
Kettő, csipkebokor vessző...
-Már nem is tudom tovább -
Bezzeg Eger vár ostroma
Ezerötszázötvenkettő.
Bóbita, bóbita játszik,
körben a kolisok ülnek,
Babits Bihályt szavalnak
és Liszt Ferencet hegedülnek.

Szinte alig, ha még emlékszel rám...
fanyarabb mosoly, félrehúzott száj.
Én előtted állok, te mögöttem vársz,
hogy előrébb lépjek, s a helyembe állj.
Előrébb vagy előbbre vagy csak el.

Szinte alig, ha látsz bennem mást...
új emlékek, új otthon, új barát.
Én sem változtam, te sem változtál
szinte csak alig...