Van, akinek nem való a költészet. Eddig is sejtettem, hogy én ilyen vagyok, de most már, hogy megéltem ezt a tábort, és találkoztam azokkal, akikkel, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem az én műfajom. És ugye, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Emiatt kicsit szomorú is vagyok, meg nem is. Lehet, hogy hónapok, vagy évek múlva újra írni fogok, de a közeljövőben semmiképp. Amikor hazajöttem, az egyik tábori versem hátára írtam négy sort. Ez az én búcsúm a költészettől.
a nyakamon még ott lógnak a csókok
fülembe búgnak mind a balga bókok
keserű, bús, édes szavak
csak hallgatlak, csak hallgatlak.
Tévedni emberi dolog, és én nagyon ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése