Modern irodalom...

Értem én, hogy újítás, meg legyünk modernek, de a nagy modernségnek az lesz a vége, hogy mindenki egyformán újít. Az meg elég szögletes, szerintem...



Horváth Virág: Modern irodalom...

Egyengyereket!
Egyenirodalmat!
Számoljuk fel az analfabetizmust!
Egyen gyereket!
Egyen irodalmat!
Jó étvágyat!

Szinte alig..

Horváth Virág : Szinte alig...
(Kollégiumi ballagásra)

Szinte alig, ha emlékszem rá...
Izzik a galagonya...
Kettő, csipkebokor vessző...
-Már nem is tudom tovább -
Bezzeg Eger vár ostroma
Ezerötszázötvenkettő.
Bóbita, bóbita játszik,
körben a kolisok ülnek,
Babits Bihályt szavalnak
és Liszt Ferencet hegedülnek.

Szinte alig, ha még emlékszel rám...
fanyarabb mosoly, félrehúzott száj.
Én előtted állok, te mögöttem vársz,
hogy előrébb lépjek, s a helyembe állj.
Előrébb vagy előbbre vagy csak el.

Szinte alig, ha látsz bennem mást...
új emlékek, új otthon, új barát.
Én sem változtam, te sem változtál
szinte csak alig...

Nagy takarítás

Volt egy érdekes beszélgetésem. Nem olyan régen (5 perccel ezelőtt kb.), egy sráccal. Úgy láttam megbántottam, bár tagadta, erősnek mutatkozott, de láttam, hogy nem az. Nem is lehet. Aki felém közeledik, nem lehet erős, mert akkor tudná, hogy a vége katasztrófa lesz. Nem vagyok készen egy normális emberi kapcsolatra. Sőt... gyomlálok. Kigyomlálom magamból az elcseszett kapcsolatokat. Legyen az bármelyik fajtából. A félig felépített, vagy már félig lerombolt, a szitának is beillő hiányos, vagy a felszínes, a lelki, és a köszönőviszonyos kapcsolatok mind mennek a kukába. Olyan ez, mint amikor a régen nem használt ikonokat a windows letörli, vagy töredezettségmentesítőt futtatok. Ez történik most. Van, akit könnyebb lesz, mert csendben, de magabiztosan kihátrálok csupán abból a szenny körből, amiben az illetővel állok... és van, ami nehéz menet lesz. Sok rizsa szöveggel, sok csalódással, védekezéssel, sár dobálással.. és a végén csak egy embernek marad büszkesége... csak egy ember fogja a másikat közömbösen, már-már megvetően vizsgálni... én. Kevés embert hagyok meg. Csak a legfontosabbakat. Meglátjuk, hányan maradnak a végén. Úgy érzem egy kezemen bőven meg fogom tudni számolni őket.
Új emberekről szó sincs. Aki mostanság jön, az ugyanolyan zuggal mehet is. Nem tudnak újat adni, már mindent láttam. Nincs rájuk szükségem. Nem kellenek kampók, amik hátráltatnak. Nekem motiváció kell, nekem példák kellenek, emberek, akikre felnézek, akikben bízok, és akik mellettem állnak. Ebbe a körbe, így az utolsó visszaszámlálásnál nem sok esély van bekerülni. Mert hárítom az új dolgokat, embereket. Lehet, hogy el fogok szalasztani jó lehetőségeket, de nem érdekel. Már csak a célt látom, a megújulást, a kiszakadást. A többi csak mese...

Visszaszámlálás...

Közel egy éve nem írtam blogbejegyzést. Sokszor mondtam, hogy ez változni fog, és sűrűbben fogok írni. De most komolyan. Azért komolyan, mert kiszakadok a mostani életemből. Szükségszerű. Megfojt. Tovább lépek. A fontos dolgokat átmentem erre a blogra... aztán majd a régi dolgok elkopnak, és én a tartalommal újulok. Első sorban a verseimet mentem át, mert első sorban az ÚjIrodalommal szakítok. Csúnya válás lesz, de már régóta esedékes. Akiknek segítettem valahogyan ezzel kapcsolatban, azoknak szívesen. Akiknek nem, vagy kellemetlen perceket okoztam, azoknak annyit tudok mondani, hogy nem sajnálom. Mindig őszinte voltam, és mindig a legjobbra törekedtem. Ha ehhez pont rajtuk gázoltam keresztül.. hát ... megesik. Vállalható az elhullott emberek száma. Sok sikert a továbbiakban. :) És akkor induljon a versek átmentése... 

Horváth Virág - MAKK 

 Halkan dadogjuk az igazat 

 az éhes disznó álmában, 

 hogy ne hallják a nagy-hat-al- 

 MAKK, MAKK, MAKK.

Épphogycsak élni

Kicsit szétdaraboltam magam. WT itt, VK ott, DVG a hátam közepén. Kergetem a farkam, de közben mégis boldog vagyok. Azt csinálom, amit szeretek. Szervezek. A Vöröskereszttel tegnap voltunk műsort adni a fogyatékos otthonban, és öregek otthonába. Az öregek otthonában egyértelmű sikert arattunk. Az öregek nagyon meghatódtak... a fogyatékos otthont is sikerként élem meg. Noha Juliska néni állapota rosszabbodik, és nem ismer meg... az ápoló szerint, már nem is fog. Azért odaadtam neki kicsit megkésve a karácsonyi ajándékát. Egy Grimm kötetet kapott. Remélem lesz, aki majd felolvas neki belőle.
Ma Wing Tsun bemutatón voltam. Szigorúan munka ügyben. A DVG újságírójaként. Vittem magammal egy riportert, és egy fotóst. Meg voltam elégedve a munkájukkal. Mindennel. Ezek az emberek, akik a bemutatót tartották a barátaim. Nagyon rég óra. Holmi féltékeny, fenyegetőző excsitri nem fog tudni elrémíteni. De azért rosszul esik a fenyegetőzés, ezen az amúgy is lehangolt téli napon.
Nah mindegy. Az élet nem áll meg, én pedig holnap ismét nagy dolgokra vagyok hivatott. Egy kis nyugalom a mai estére:

Nosztalgia

Nosztalgia, igen az, mert az írásra lassan már csak mint emlék gondolok vissza.Nincs új, nincs ihlet, nincs múzsa? Pedig pedig... ejnye MT a kezemre fogok nézni :-/ Addig csak olvasni tudom más alkotásait, de ritka már az, ami tetszik is, és nem robbanok fel a hibáktól. Inkább már nem is szólok értük, nem is szólok. Csak tovább lépek. Nem kell a konfliktus. Abból csak a hiszti van.

Kosztolányi Dezső

Egy és más az írásról

részlet

”Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor legjobban esik.Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni.
A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni.Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét.
Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.”

Nagy tervek között apró pont

Én volnék az apró pont. Ezer ötlet ugrál az agyamban, és csak kapkodom a fejem. Sok idő, sok pénz, sok fáradtság. :) De megéri.

Szerezz sok látogatót, Facebook like-olót, Twitter követőt!