Ilyesmi

A varázslat meghatározása

A jó vers olyan, mint a hideg sör
mikor megszomjazol
A jó vers olyan, mint a forró pulykás szendvics
mikor megéhezel
A jó vers fegyver
amikor bekerít a tömeg
A jó vers valami amivel
keresztülsétálhatsz a halál utcáin
A jó verstől úgy olvad el a halál, mint a forró vaj
A jó vers bekeretezi a kínt
és felakasztja a falra
A jó verssel képes vagy talpaddal megérinteni Kínát
Egy jó vers szárnyalásra készteti a megzavart agyat
Egy jó vers megsegít, hogy Mozarttal kezet rázhass
Egy jó vers lehetővé teszi, hogy az ördöggel kockázz
és nyerj
Egy jó vers mindenre képes
és ami a legfontosabb
Egy jó vers tudja mikor kell
abbahagyni

(Charles Bukowski - Gyukics Gábor fordítása)

Fodor Ákos : Három negatív szó

Nincs
Semmi
Baj

Tábor után, egyetem előtt

Van, akinek nem való a költészet. Eddig is sejtettem, hogy én ilyen vagyok, de most már, hogy megéltem ezt a tábort, és találkoztam azokkal, akikkel, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem az én műfajom. És ugye, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Emiatt kicsit szomorú is vagyok, meg nem is. Lehet, hogy hónapok, vagy évek múlva újra írni fogok, de a közeljövőben semmiképp. Amikor hazajöttem, az egyik tábori versem hátára írtam négy sort. Ez az én búcsúm a költészettől.

a nyakamon még ott lógnak a csókok
fülembe búgnak mind a balga bókok
keserű, bús, édes szavak
csak hallgatlak, csak hallgatlak.


Tévedni emberi dolog, és én nagyon ember vagyok.

Szöveggyár Tábor

2013. július 22-26-ig Szöveggyár táborban voltam Miskolcon a Vasgyár területén, ahol anno a szüleim dolgoztak, megismerkedtek és egymásba szerettek. Minden romos, omladozó épület, minden kavics, minden vaskarika, minden kóbor macska a pocsolya mellett az ő szerelmük volt. 
A táborban - pontosan ugyan nem tudom, de nem is fontos - közel 30 fiatal volt, két táborvezetőnk is volt, Zemlényi Attila (http://vaganyhistoriak.prae.hu/?pid=5456), és k. kabai lóránt (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kabai_L%C3%B3r%C3%A1nt). Úgy gondoltam, és gondolom most is rendületlen, hogy ez a pár nap megérdemli, hogy egy kerek egész blogbejegyzés szülessen róla. Felsoroljam az előadókat? Akár fel is sorolhatom: Jenei László, Ficsku Pál, Gáborják Ádám, Sopotnik Zoltán, Lakatos István, Antal Balázs, Barcsay László és a miskolci slammerek - szigorúan sem időrendben, sem fontossági sorrendben nem írtam őket. 
Az előadók, a táborvezetők, a helyszín, a táborozók mind fontos részei voltak a kerek egésznek, mind meghatározták a tábor hangulatát, mégis, ahhoz, hogy tökéletesen leírjam, hogy mit is jelentett nekem a tábor, minden egyes kis részletet le kellene írnom, ami ugye elég bravúros, de leginkább hosszú produkció lenne tőlem. Nem is vállalkozom rá. Azt hiszem mindenkivel sikerült egy-egy szót váltanom. Akiktől tartottam - itt gondolok főleg az előadókra és a táborvezetőkre-, úgy gondolom, a tábor végére velük is sikerült barátságosabb kapcsolatba kerülnöm. 
A táborozók néha ugyan próbára tették az emberismeretemet, de az ötödik nap, a búcsúzkodás előtt és közben láttam csak igazán a letisztult képet arról, hogy milyen is a leányzó fekvése. Egy összetartó, kitartó, egymást segítő és jókedvre derítő, egymást támogató és megértő csapat jött össze. Én nem ilyen társasághoz voltam szokva. Én még soha nem láttam egyszerre, egy helyen ennyi értékes, tehetséges és csodálatos fiatalt, és felnőttet. A táborvezetők és az előadók, igaz idősebbek voltak tőlünk (persze nem olyan sokkal :) ), mégis napokat, és voltak akik estéket is töltöttek velünk. A csoporthoz tartoztak, együtt mozogtak és együtt gondolkodtak velünk. 
Még nem ülepedett le minden az élményekből, a kritikákból, és még nem csillapodtak teljesen a tábor által felkavart érzéseim, még van min rágódnom, de azt tudom, hogy bárhová is kerüljek az elkövetkezendő időben, jövőre ilyenkor remélem ugyanezekkel az emberekkel ismét találkozhatok a vasgyárban. Ott, ahol a szüleim egymásra találtak. És ott, ahol olyan élményekkel gazdagodhattam, mint sehol máshol.


http://www.muut.hu/?p=2848

Üzenet... nektek

"Amikor gyűlölködsz, és mások halálát kívánod, meggondolatlanul ítélsz el embereket, lenézed őket, ócsárlod, és szívtelenül megkínoznál olyat, akit nem is ismersz, és nem ártott neked semmit, amikor az ostoba düh hályogot vet a szemedre, és hörögsz, gondolj arra, hogy olyan vagy, mint egy haldokló kutya, akinek habzik a szája, mert veszett, ölni akar, és vonyít, ugat, de mielőtt bárkit megharaphatna, tarkón lövik." (Horváth Virág)

Szíve egy darabját a kávé mellé kínálja...

Tulajdonképpen azt hittem, hogy a szociális munkások öreg néniknek viszik ki az ebédet... utána sem jártam, holott az 5-ből az egyik helyen én is szociális munkát jelöltem meg. Valamennyire enged rálátást nyújtani a jó oldalára ennek a szakmának ez a blog: http://socialworkergyep.blogspot.hu . Majd olvassátok, szép olvasmányos. Költő barátunk szerkeszti, tehát nem is lehet másmilyen... mint olvasmányos! :)
Egy új sorozatot nézek. Az Erica világát. Elsőre nyálas lehet... de hogy valaki visszamenjen a múltba, és úgy döntsön újra, lehetőleg helyesen, ahogy azt akkor és ott nem tette.. csodás. Sűrűn szeretnék én is ilyesféle terapeutához járni.
Ha már a régi dolgoknál járunk:

Horváth Virág : Szőlőszem

1.

Szétosztja lapjaimat az élet,
Eltemeti szívemet az Éden-
kertbe menet az Isten...
földbe való.

Életem a Mester
megálmodta,
Széthúzta látóköröm:
A romba döntött, döghússzagú álmokat
az Isten csak kiválogatja, elássa...
földbe való.


2.

Isten még vár rám
Sarjadzik-e?
rám vár még,
Lesz-e virág?
még rám vár,
Hol a termés?

Türelme hatalmas.
Biztos magában,
bennem..
apró szőlőszem
a földbe való.

Napi csodálatos:

"... ez nem az a pálya, itt meghal a gyáva..."

Horváth Virág: Nevess!

 Nevess csak Halál, nevess!

 Babér koszorúdon véres levelek... 

Nevess Halál! - Nevetek...