Azt hiszem, amikor tavaly olyan tavasz környékén megvettem kemény ötszáz forintért ezt a mini verses könyvet, nem hittem volna, hogy ennyit fog jelenteni, amikor a napokban újra megtalálom. "Hű maradok hozzád" a címe. Lengyel szerelmes versek csokra. Újra és újra végig olvasom őket. Gyönyörűek. Egy kis ízelítő:
Adam Mickiewicz - Álom
Ha el kell hagynod, siess, most eredj,
míg szívedben él a szenvedély:
ne okozz sajgó bánatot, sebet,
és búcsúról, válásról ne beszélj.
Ha az utolsó szürke hajnalon,
ellebben majd végképp a szerelem,
s unottra hűl a csók az ajkadon,
egy végső csókkal mérget adj nekem.
Boldog szemem mindvégig nyitva lesz,
s ha a halál megáll fejem felett
és komoran jeges karjába vesz,
én látom még az arcod s két szemed.
ha majd a sírból visszatérek én,
mint kóborló, időtlen látomás,
az életet te csókold belém,
mert te vagy nekem a feltámadás.
S ha ajkad újra ajkamra talál,
és én öledbe hajtom fejemet,
azt hiszem majd, álom volt a halál,
s nincs más valóság, csak a te szemed.
(Rácz Olivér fordítása)
Ewa Lipska - Címtelen
Ne várj rám. Csukd be sorramind a fákat.
Megmagyarázod nekik. Az a dolguk.
A leveleknek ne szólj. Ne mondj semmit.
Forduljanak az ötödik égtájnak.
Az ajtókat is csukd be. Elég ennyi.
De ne zárd őket. Hagyd békén a kulcsot.
A szélnek mond meg. Boszúsan von vállat
s fújni kezd éjjel. Alibit eszelt ki.
S az ablakoknak is szólj, kik a házat
őrzik örökké éber szemeikkel.
Ez minden. Ne szólj róla senki másnak.
A fellegeket konokul taszítsd el.
Ne várj rám és a szavakat ne nyisd fel.
Túl meredek az éj. Vigyázz a parton.
Túl meredek az éj és ma ne várj rám.
Ma nem jöhetek el. Ma meg kell halnom.
(Kerényi Grácia fordítása)
Mire nem talál az ember fillérekért...
