2011. március 27., vasárnap

Visszatérés

Igen, köszönöm. Visszatértem a bizonyos Rouge Est Monté által szerkesztett ÚjIrodalom című blogra. Köszönöm ezúton is. És a mostani.. vagyis hát áprilisi számban meg is jelenik a vele készített riport. Itt is látható lesz majd :) Alkossatok, kedves barátaim. Sok sikert. http://ujirodalom.blogspot.com/

POPCORN
Pattogatottkukorica hegyen ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica királyt ölök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica lelkén ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica szívem örök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.

2011. március 11., péntek

Szomorkásan..

Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.

/Tihanyi Márk/

2011. március 4., péntek

A lelkem darabkái

Szétosztja, elkeveri,
megosztja, eltünteti,
megadja, visszateszi,
földúlja, megeteti,
harcolja, megbékíti…

Szétosztja lapjaimat az élet,
Megosztja szerveimet az Éden-
kertbe menet az Isten
várva várja, hogy megadja
neki az élet a vétkeit szerin-
tem nem várja, hogy az asszonya,
minden este felkúrja, földúlja
az életét, az életet,
mindegy ki mit vétkezett.

Álmodja, szélesíti
széthúzza, felismeri,
alkotja, romba dönti,
szétszórja, megveti,
altatja, felébreszti.

Életem a mester megálmodja,
Szélesíti a látóköröm széthúzza,
felismeri fájdalmam ez alkotja,
a romba döntött döghússzagú álmokat
az Isten csak kiválogatja,
De mindenem az Istenem,
szétszórja űrben a hamvaimnak
őszinte keresztjét!

Földúlja, felismeri,
Álmodja, romba dönti,
megvárja, összeteszi,
csodálja, partra veti,
kivívja, megöleti.

Isten még vár rája,
Várhat még rája,
mert még várat magára
a test csodamuzsikája,
és ha indul a mandula,
kivívja ura a felkapaszkodottakra,
a kiszabott vádakat.