2013. augusztus 6., kedd

Ilyesmi

A varázslat meghatározása

A jó vers olyan, mint a hideg sör
mikor megszomjazol
A jó vers olyan, mint a forró pulykás szendvics
mikor megéhezel
A jó vers fegyver
amikor bekerít a tömeg
A jó vers valami amivel
keresztülsétálhatsz a halál utcáin
A jó verstől úgy olvad el a halál, mint a forró vaj
A jó vers bekeretezi a kínt
és felakasztja a falra
A jó verssel képes vagy talpaddal megérinteni Kínát
Egy jó vers szárnyalásra készteti a megzavart agyat
Egy jó vers megsegít, hogy Mozarttal kezet rázhass
Egy jó vers lehetővé teszi, hogy az ördöggel kockázz
és nyerj
Egy jó vers mindenre képes
és ami a legfontosabb
Egy jó vers tudja mikor kell
abbahagyni

(Charles Bukowski - Gyukics Gábor fordítása)

2013. augusztus 3., szombat

Tábor után, egyetem előtt

Van, akinek nem való a költészet. Eddig is sejtettem, hogy én ilyen vagyok, de most már, hogy megéltem ezt a tábort, és találkoztam azokkal, akikkel, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem az én műfajom. És ugye, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Emiatt kicsit szomorú is vagyok, meg nem is. Lehet, hogy hónapok, vagy évek múlva újra írni fogok, de a közeljövőben semmiképp. Amikor hazajöttem, az egyik tábori versem hátára írtam négy sort. Ez az én búcsúm a költészettől.

a nyakamon még ott lógnak a csókok
fülembe búgnak mind a balga bókok
keserű, bús, édes szavak
csak hallgatlak, csak hallgatlak.


Tévedni emberi dolog, és én nagyon ember vagyok.