És lőn...

mondhatnám világosság, de akartam volt mondani egy rendszeres olvasó :D Köszönöm Balázs.
Már járunk... vagy mi. Már az is fejtörést okozott, hogy rájöjjünk melyik nap indultunk úgy isten igazából. Akárcsak ahogyan a padválasztás sem volt könnyű eset.
Félre a tréfát... voltunk együtt bulizni is. (Remélem nem vettem el a kedvét a bulizástól egy életre). A hétvégét külön töltjük... de alig várom már a vasárnapot. Hogy láthassam. Érezhessem megint, újra, hogy van aki még szeret engem :) Mert Ő szeret... biztonságot nyújt... tökéletes. Táncolt velem. Mindig visszaemlékszek a csütörtök estére, amikor megesett ,hogy táncolt :) Annyira édes volt. Azt hitte őt nevetem ki. De csak annyira boldog voltam... Szeretlek... Ma kikísért az állomásra. Megvárta, míg elindul a vonat... mert ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad.. :)) Nálam van a gyűrűje is. Azt jelképezte számára, hogy mögötte áll a családja, mégis egyedül van. De már nincs :) Itt vagyok neki Én. Hiányzik...



Csakmert láwos hangulat van :) Remélem jó volt a buli! :) <3

Egyszer, kétszer.. háromszor? már talán négyszer is.. :)

Az egy kettő megvolt. Ma. Mármint találkozás. Esőben séta. kávézóban feszengés. Aber mondhatom, hogy ennél szebb feszengést még nem látott ember, mint amit én ott leműveltem. Nem mertem rá nézni... nem írom le miért, mert olvassa a blogot. De a nők... a nők értik :) Nem is biztos tudjátok kiről van ám szó (persze akiről van az tudja :)) ). Hol is kezdjem... művész... hosszú hajú, barna, nagy... mély... szép szemei vannak...
Kettő óra tizenöt perckor találkoztam vele... és négy óra előtt öt percig együtt voltunk... és a múzsájának nevezett... nem szóban, hanem írásban. Egy kötet... egy verses... az előszó... és én.... áhhh.
Rám gondol, érdeklem, tetszem neki, és én... és ő... és áhh.
Azt hiszem, hogy... ööömmm.... izééé, hogy talán... hogy ő... és szerintetek? :) Ugye? Akkor jó :) Lészen hát frissítve a blog kérésére drága Idegen :) Legközelebbi találkánk holnap lesz, az utáni pénteken, az utáni remélem még vasánap. azutáni remélem hétfőn, de a kedd, a kedd az a biztos :)

Hallgassunk muzsikát. Nem Holdfény Szonáta, de remélem azért tetszik majd :) (jelenlegi kedvenc)

Egy kis művelődés kedvenc íróm tollából..

Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?

1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági

terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei

körében:

Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"

Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!"

Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!

2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket

és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára - mondjuk el nekik. Ha

még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és simogassunk. De "visszaszólni a

megsemmisülésből" - ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy

gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban.

Ha a halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni

szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot

bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább

akarunk élni.

3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint

amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári

jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.

4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben.

Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt

utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt

is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az

ember ne spóroljon a halálán.

5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál

horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos:

- mindenféle  tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni - mert a seb, az

alvadt vér gusztustalan;

- felakasztani  magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú

hulla ijesztően csúnya és groteszk;

- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért;

- levetni magunkat valamilyen épületről - mert az eldeformálódott test

méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz;

- gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben - mert öntudatlan

állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk,

halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.

6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek

helyett:

- Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az

éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet,

hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos]

lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd

"szívgyengeségben" [általános keringési összeomlás] csöndesen és

valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)

- Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei

tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a

nemlétbe.)

7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit

pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el röstelkedésében. Nem

komoly ember. Az élők között van a helye.

8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot

arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el

öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang:

Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van

dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy

törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak

a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb

érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ezért aki

a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből,

mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.

Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát

folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni -

önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak itt, e földi életben

lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns

öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen

lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül.

Úgy marad.

9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok

vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem

gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők

sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és

sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és

példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.