" Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."
Kell ez a könyv nekem... egyedül vagyok...
Sehol egy fekete vagy szürke, habár az alkony sokféleképp értelmezhető...mindenesetre érdekesnek tűnik.
VálaszTörlésHa megjön a könyv -merthogy megrendeltem- akkor feltétlen kölcsönadom :)
VálaszTörlésAzt hiszem, közös olvasásra is beneveznék.
VálaszTörlésIgen. talán ez egy még jobb ötlet. Hát akkor legyen így kedves! Alig várom.. :)
VálaszTörlés