2013. július 27., szombat

Szöveggyár Tábor

2013. július 22-26-ig Szöveggyár táborban voltam Miskolcon a Vasgyár területén, ahol anno a szüleim dolgoztak, megismerkedtek és egymásba szerettek. Minden romos, omladozó épület, minden kavics, minden vaskarika, minden kóbor macska a pocsolya mellett az ő szerelmük volt. 
A táborban - pontosan ugyan nem tudom, de nem is fontos - közel 30 fiatal volt, két táborvezetőnk is volt, Zemlényi Attila (http://vaganyhistoriak.prae.hu/?pid=5456), és k. kabai lóránt (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kabai_L%C3%B3r%C3%A1nt). Úgy gondoltam, és gondolom most is rendületlen, hogy ez a pár nap megérdemli, hogy egy kerek egész blogbejegyzés szülessen róla. Felsoroljam az előadókat? Akár fel is sorolhatom: Jenei László, Ficsku Pál, Gáborják Ádám, Sopotnik Zoltán, Lakatos István, Antal Balázs, Barcsay László és a miskolci slammerek - szigorúan sem időrendben, sem fontossági sorrendben nem írtam őket. 
Az előadók, a táborvezetők, a helyszín, a táborozók mind fontos részei voltak a kerek egésznek, mind meghatározták a tábor hangulatát, mégis, ahhoz, hogy tökéletesen leírjam, hogy mit is jelentett nekem a tábor, minden egyes kis részletet le kellene írnom, ami ugye elég bravúros, de leginkább hosszú produkció lenne tőlem. Nem is vállalkozom rá. Azt hiszem mindenkivel sikerült egy-egy szót váltanom. Akiktől tartottam - itt gondolok főleg az előadókra és a táborvezetőkre-, úgy gondolom, a tábor végére velük is sikerült barátságosabb kapcsolatba kerülnöm. 
A táborozók néha ugyan próbára tették az emberismeretemet, de az ötödik nap, a búcsúzkodás előtt és közben láttam csak igazán a letisztult képet arról, hogy milyen is a leányzó fekvése. Egy összetartó, kitartó, egymást segítő és jókedvre derítő, egymást támogató és megértő csapat jött össze. Én nem ilyen társasághoz voltam szokva. Én még soha nem láttam egyszerre, egy helyen ennyi értékes, tehetséges és csodálatos fiatalt, és felnőttet. A táborvezetők és az előadók, igaz idősebbek voltak tőlünk (persze nem olyan sokkal :) ), mégis napokat, és voltak akik estéket is töltöttek velünk. A csoporthoz tartoztak, együtt mozogtak és együtt gondolkodtak velünk. 
Még nem ülepedett le minden az élményekből, a kritikákból, és még nem csillapodtak teljesen a tábor által felkavart érzéseim, még van min rágódnom, de azt tudom, hogy bárhová is kerüljek az elkövetkezendő időben, jövőre ilyenkor remélem ugyanezekkel az emberekkel ismét találkozhatok a vasgyárban. Ott, ahol a szüleim egymásra találtak. És ott, ahol olyan élményekkel gazdagodhattam, mint sehol máshol.


http://www.muut.hu/?p=2848



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése