Jóval hamarabb odaértem. Találkoztam ismerőssel, elütöttük az időt, aztán odakísért a Művészetek Házához. Ott kezdődtek a gondok, hogy eleve pályázni sem akartam, ott pedig folytatódott, hogy a díjátadóra sem akartam elmenni. De végülis ott voltam.
Szemben állni egy üveg felülettel, alkoholos filccel a kezedben.. csodás érzés.. főleg, hogy direkt felkérnek rá, hogy firkáld össze azt a szép üveget. "Születésnapi levelek József Attilának" - mit is kellene neki üzennem egy ablakra firkálva? Egy vers... egyik versemet... Modern irodalom... tökéletes lesz. Pont, így ni. kész.... hátrébb lép, hogy lássa az egészet egybe... még hátrébb, hogy mindenki írását lássa az üveglapon... szemorgazmus.
Beszélgess a melletted állóval... gyerünk!
"Szia, Virág vagyok, és te?" "Yvett." Nem vicc, nem. Tényleg Y-vel. Nyert ügy... barátkozzunk. Senkit nem ismertünk, de szép lassan a "Szia Virág vagyok, és te?" dumám meghódította a várakozókat.. vagy csak nagyon látszott rajtam, hogy beszélgethetnékem van, és megsajnáltak :D
Később már Manyi és a Vörös Zsuzsi is csatlakozott hozzánk, Manyinak köszönhetően (örök hálám) volt szerencsém megismerni Papit, rajta keresztül találkoztam Szabolccsal, majd felfedeztük Márkot is. Aztán elindultunk a firkálások után a Teleki koliba, Papi vezetésével, hiszen ő volt hazai pályán (ő tudta egyedül az utat). Esett az eső. Nem szeretem, ha valaki ázik, amikor nálam van esernyő. Papi felé tartottam. Elvette tőlem. Ő tartotta felém a valószínűtlenül színes esernyőt. "Séta and fika" ahogy Zemlényi Attila mondotta volt. Megérkeztünk a koliba. A kialakult kiscsoportok nem oszlottak fel, csak erősödtek. Szoba rendeződés, lepakolás, vacsi, eredményhirdetés. Helyezést ugyan nem értem el, de furcsamód nem zavart.Kisszobás felolvasás és műhelyunka. VöriZsuzsi, Manyi, Papi és én. Aztán pakolászás, indulás a Helynekem-be. Szerelem első látásra. Adyval farkasszemet nézni, aki a falra van festve, felbecsülhetetlen.
A Helynekemben vers felolvasás. Én sem maradhattam ki. Jó érzés volt.
Ezután közös beszélgetés. Mindenféléről. Könnyed és komoly témákról. Mindenhez jó pofát vágni, mindenen mosolyogni... lehetetlen.
Elég mennyiségű üzemanyag bevitel után vissza a koliba. Zuhanyzás, Yvett sikítása a zuhanyzóból, konyhai beszélgetés egy még-mindig-idegennel. Hajnali részegség... akarom mondani alvás, kora reggeli ébredés, hosszú órákig tartó hasznos semmittevés. Könyv csenés, viccek, tréfák, átverések (jó étvágyat Manyi a bundáskenyérhez). Szóval szép délelőtti lezárás, egy előtte való szép nap után.
Aztán jött a már említett ismerős, a soha el nem fogyó türelemmel felém, a tőle még meg nem szokott romantikus meglepetéssel a zsebében. Ignotus kötet. Még most sem eszméltem fel.
Ha másért nem is, a társaságért érdemes volt ott lenni. Nem csalódtam.
Ui.: Az univerzum én vagyok.
"...Csinálj csodát és én elhiszem..."
(Kispál és a borz)
(Kispál és a borz)
Ui2.: "Én is ott tanulok, csak nem ott." Manyi
Ui3.: Piros, nagy, gömb alakú, epres cukorka. O.o Zakózsebben elrejtve.
Ui4.: "Addig alszom, amíg fel nem kelek." Virgó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése